Effecta Kritika

Mindenkit sok szeretettel köszöntök. Rég volt már, hogy aktivizáljam magam. Sok minden történt, sok kudarc és siker ért. Remélem, időm és energiám engedi, hogy írjak, és egyáltalán valaki olvasni is fogja :D

Az igények folyton változnak. Alig több mint 5 éve még a legkisebb telefon számitott a legmenőbbnek, függetlenül attól, hogy 10 telefonszámot képes csak megjegyezni név nélkül. Amondó vagyok, hogy a Nokia abban az időben simán vitte a pálmát strapabiró, praktikus telefonjaikkal. A 3210 és a 3310 világbajnok volt ezen a téren. Mindent tudott, amit egy mobiltelefonnak tudnia kellett.

A monokróm kijelző a 21. században már majdnemhogy cikivé vált, ezért a szines kijelző kezdett teret hóditani magának. Innentől ment a villogás mind szinek, mind kijelzőméret tekintetében. De mint telefon annyit nem értek már, pláne, hogy néhányuknak panellje tele van ragasztott IC-vel, sőt akadt dolgom sok olyannal, aminek a processzora ragasztott volt. A szóban forgó telefon se volt egy szépségdijas. De nem mindegyik cég forditotta a fejlesztéseit a minőség, és az újitások ellen, nagyon ötletes dolgok születtek innentől.

A 2G kapcsolat gyerekcipős változata már a monokróm korszakban megszületett  (GPRS). A Siemens C35 és M55 nagyon jó példák erre. Ez fejlődött, amikor a szines kijelzőkkel ellátott telefonokon megjelent az MMS küldés lehetősége. De persze ezzel az járt, hogy megemeljék a sávszélességet, és súlyos pénzeket kelljen fizetni az ilyen jellegű adatforgalomért. A sávszélesség megemelésével lett a 2,5G megoldva, ezzel a telefon állandó adatkapcsolati üzemmódban van. Bár ez szinte ölte az akkut. A 3G-vel már több Mbit/sec adatforgalomra is képesek vagyunk úgy, mint a videóhivás, vagy a netezés. Létezik ennek is egy fejlesztett formája a 3,5G, a jelenlegi okostelefonok nagy része ezt használja. A negyedik generáció (4G) már többszáz megabites sebességű adatforgalomra is képes.

Érdemes belegondolni, hogy mostanság mennyi új, számunkra teljesen elhidegülő dolgot próbálnak a médiában lenyomni a torkunkon. Most perpillanat leszűkítem a kört a reklámokra. A nagy mobilszolgáltatók próbálják eladni a nyakukon maradt cuccot potom pénzért. Megéri nekik? Megéri nekünk? Kell nekünk új telefon? Nem elég a sima kis zölden villogó, pár telefonszámot megjegyző Barkas méretű téglagyári ütőfegyver telefon? Drága barátom, ha ezt olvasod, akkor elmondom neked, hogy ebben a században már szinte alapkövetelmény, hogy zsebből nézd a youtube-ot. De talán jobb is, ha picit elagyalunk azon, hogy mégis miből indult ez az egész.

A kezdetek

Az idősebbek kissé keserédes szájízzel gondolnak vissza a 80-as évek végére, 90-es évek elejére, amikor még a vezetékes telefon is erősen kiváltság volt kis hazánkban. Mégis ahogy terjedt, a kommunikáció átlépett egy verbális evoluciót, és innentől nem kellett a fél várost átrohanni, hogy tudassuk ismerőseinkkel jelentősebb, vagy épp jelentéktelenebb mondanivalónkat. Maga a távolsági kommunikáció elve már régebb óta bontogatta szárnyait, amikor Samuel Finley Breese Morse távíró készüléke teret hódított magának.

Morse távírója

Innentől kezdve elszabadult a feltalálási kényszer, és 1876-ban Alexander Graham Bell által az első telefonkészülék is szabadalmaztatva lett. Két évvel később Magyarországon is alakultak magánhasználatú telefonvonalak, ahol létrehozták az első telefonközpontot Puskás Ferenc (Tivadar öccse) vezetésével. Akkoriban főként magánhálózatok voltak, azok is inkább vállalatokhoz tartoztak. 1893-ban megtörtént az első interurbán beszélgetés Pozsony, Győr, Szeged, Arad, Budapest és Temesvár között. A távbeszélő kitűnően működött, a hang tisztasága nagyszerűnek bizonyult. Az akkoriak egy forradalmi változásnak lehettek fültanúi.

A forradalmi változás forradalmi változtatása

A találmányokat nem csak a kényelem hozza, hanem a szükség is. 1945-ben (II. Világháború) készültek el az első rádióhullámmal működő mobiltelefonok, un. 0G. Bár ezek nem számítottak igazi mobiltelefonnak, mivel még nem voltak képesek a hívásátadásra. 1970-től beszélhetünk igazán mobiltelefonról, amikor a Bell Labs emberei létrehozták a hívásátadás elvét, hogy a telefon használója beszélgetés közben több cellán is áthaladjon. Az első mobiltelefonos beszélgetés 1973-ban történt meg egy meglehetősen nehéz eszközzel. Komolyabb eredményeket 1980-ban értek el, amikor az 1G teret nyert. Ez egy teljesen automatikus celluláris hálózatokon alapuló rendszer volt. Annyi volt a bökkenő, hogy méretben kissé "zseb-ellenes" volt, ezért inkább beépített telefonoknak használták gépjárművekbe (ismerős lehet a régebbi filmekből ugye :P) A méret igazából az alkatrészek méretének, és az akkumulátorok hatásfokának fordított arányban történő változtatásán múlt. A fejlődéssel beszálltak a versenybe a különböző nagyvállalatok, viszont csak néhány maradt talpon. Gyártott készülékeket a Casio, a Bosh, sőt még a BIC is (eldobható borotvákat gyártó cég). Viszont akik fennmaradtak, ádáz küzdelembe kezdtek egymással, aminek súlyát még a mai napig is érezhetjük.

Folytatása következik

Mit is mondhatnék? Nem vagyok egyedül a véleményemmel, ha azt mondom, hogy a Fűrész sorozat igencsak megosztotta a nézőket. Volt aki rühellte, volt aki imádta, és volt aki egyes részekkel különösen szimpatizált, másokat meg egyszerűen ki nem állhatott. Az utolsó táborba tartozom én is. Tény és való, hogy az első rész nem kicsit szakított azzal a sablonnal, ami a XXI. század horrorfilmjeire volt jellemző (az alig mutatott áldozatok, a kevés vér, a sok idióta "hopp az ajtó mögül kiugrok, és kiijesztem belőled a szart is" klisé). Már az első részben sem volt húde lágy felvezetés, ott is a pofánkba tolták, hogy az úgynevezett főgonosz kurvára nem cicózik. Egészen haláláig büntette az életre nem méltó embereket. És igen, ez a mondat elég fontos, hogy haláláig, mert onnantól már kis padawanjai kezdték el munkáit a saját szájízük szerint ízesíteni, ami tény és való, hogy mutat némi jelet a fantáziára, de könyörgöm, a hetedik részre már elértünk arra a szintre, hogy csak a rókabőr effektust lássuk benne. A csapdák betegek, a bűntetések elgondolkodtatóak AZ ELEJÉN! A folytatással csak eszetlen mészárlást, és vértengereket látunk. Az első három rész zsenialitását hazavágták azzal, hogy lesüllyednek a régi Batman tetralógia szintjére. Egy kibaszott meredek lejtő. A 4 és az 5 szerintem említést sem érdemel, egy sima zsákutca volt, a 6. részre viszont összekapták magukat. Mégis annyira magam ellen tudok ilyenkor beszélni, mert egyes csapdák zseniálisak voltak a maguk nemében.

Ezért fáj igazából, hogy rosszat is kell írnom róla. A mozik iszonyat nagy beharangozással 3D-ben tolják a befejező részt, amiben minden kérdésre választ kapunk, és minden lezárul. Az ígéret szép szó.

Azért kicsit beszéljünk erről a 3D-ről is. Egy film szerintem nem lesz jobb attól, hogy polárszemüveggel nézem, és néha látok egy-egy dolgot a pofám előtt repkedni. Pláne, hogy a sima 3D filmeknél igencsak lesprórolják ezt az effektet. Plusz sajnos még nem igazán láttam olyan filmet, amire azt mondhatom, hogy HÚGECI EZT NYOLCSZOR MEGNÉZEM MÉG a híres neves IMAX hatással. Ergo ha egy film nem sikerült húdefrankón, lenyomják a torkunkon 3D-ben. (Lásd: Avatar, Resident Evil) Ezért is volt felemás érzésem, de beültem a sima 3D-s Fűrészre, hadd lássam a végső leszámolást térhatással, hadd röpködjenek a pofámba a belek, satöbbi. Viccnek szántam akkor...

A sorozattól nem megszokott helyszínen, a nyílt utcán világosban kezdődik az egész. Nagy tömeg csődül egy kirakat elé. Két fickót látunk éppen eszméletlen állapotban egy asztalhoz kötözve, előttük egy-egy körfűrésszel. Mindketten feleszmélnek, és persze nem értik mi van. Majd meglátják a fölöttük kikötözött nőt, akinek a pocakjához van vészesen közel egy harmadik körfűrész. Az emberek az üvegen át meg bámulnak, néha mutatják az érdeklődést, hogy egy brifkóval akarják betörni az üveget, de aztán ennyi, a fiatalok magukra vannak utalva. Mi is a játék? A leányzó mindkettejükkel kavart (természetesen egy időben). És jön a dilemma. A srácok egymásnak tolják a körfürészt, vagy  a csaj meghal. A feszültség nagy, az óra ketyeg, a srácok minden erejüket bevetve próbálják a másikat likvidálni, és távozni a leányzóval. De a ribanc nem könnyíti meg, amikor felváltva mondja a srácoknak, hogy őt szereti, és a másikat öljék meg. Az emberek kinn sikítanak, de nézik, profin ábrázolva a lélektelen utca emberét, aki ahelyett hogy időben segítséget hívna, csak áll, és rácsodálkozik a katasztrófára. Néhány kameraállásban kihasználják a 3D nyújtotta lehetőségeket, arcunkba küldik a fűrészt, meg hasonlók. A végkifejletet nem is mondom el, de ez a nyitójelenet kifejezetten tetszett.

A történet innen az előző rész végétől indul. A rossz oldalra állt Hoffmann nyomozó túlélte Jigsaw (az eredeti gyilkos) özvegyének kísérletét arra, hogy a klasszikus szájfeltépős szerkezettel likvidálja, így minden erejével a bosszúra összpontosít. Viszont érezték az alkotók, hogy a klasszikus macska-egér játék nem lenne túl érdekes, ezért belefűztek még egy szálat. Jigsaw játékainak egyik túlélőjét folyamatosan hívják talk show-kba, gyűléseket szervez, könyveket dedikál, gyakorlatilag egy celebről beszélünk. Itt is azért felfedez az ember némi görbetükröt a világ felé, hogy valaki csak azért híres, mert VAN. Minden jól alakul emberünk életében, amikor egyszercsak őt is elkapja a végzetes játék. Na de mit követett el? Csak annyit, hogy hazudott. Köze nem volt Jigsaw mókájához. Így arra van kényszerítve, hogy a termeken végighaladva segítsen azokon, akik ocsmány médiaszennyében részt vettek. A csapdák itt már nem annyira fantáziadúsak, mint az előző részekben, de még itt is igencsak találóak. Ezzel a résszel nem is volt bajom, bevallom én is erősen mocorogtam a székben, mert drukkoltam a főhősnek. Elér a nézőben egy olyan érzést, hogy bár egy mocsok hazúg ingyenélő paraszt, de ezt nem érdemli meg. Így már is felváltva látjuk celebünk küzdelmét, és az özvegy fejvesztett menekülését. Néha felfedeztem azt a nevetséges precizitást, mint ami mondjuk a Végső Állomás 3D-ben nagyon durván jelen volt, de valahogy mégis hihetőbb volt, mert nem is magára a szerkezetre összpontosítottunk, hanem a benne szenvedő alanyra. Ezek az életért való fájdalmas és elkeseredett küzdelmek lebilincselőek, zseniálisak. A film nem ül le, folyamatosan pumpálja belénk a feszültséget. Az úgynevezett üresjáratok sem éppen üresek, hiszen láthatjuk újabb csapdák áldozatait, és irgalmatlan harcukat. Hihetetlen, mennyi a pozitívum.

De miért is húzom le? Na ez egy undorító dolog, de a végkifejlet nálam nem volt a toppon. Nem fogok spoilerkedni, egyszeri megnézésre mindenképp ajánlom a filmet, de a konkluzión kiakadtam. Nagyon jó filmről beszélünk, zseniális ötletekkel, DE nem tartom a befejezést méltónak. Az igazat megvallva azt a részt kapkodták el inkább. Nem bántam volna, ha a film még tartott volna úgy fél óráig, de legalább egy átgondoltabb, szimpatikusabb befejezés simán kifacsarható lett volna. Nem is a végepoénon akadtam ki, mert csavarnak jó volt, csak maga a megvalósítás kicsit olyan semmilyen. A jó munkához idő kell, nemde?

A Fűrész 7 részes sorozata véget ért, egy igazi hullámvölgy parádének lehettünk fül- és szemtanúi. Egy kerek történetet láttunk egy elkapkodott befejezéssel. Köszönöm, hogy végigolvastátok. Sziasztok!

Sziasztok!

Nem egy, nem kettő (nem is három) filmmel és játékkal lettem tapasztaltabb az utóbbi időkben. Igyekszem véleményem megosztani veletek, és nem hátrálok meg azoktól se, akik annak adnak hangot, hogy nem értenek velem egyet. Jó szórakozást kívánok mindenkinek.