Az igények folyton változnak. Alig több mint 5 éve még a legkisebb telefon számitott a legmenőbbnek, függetlenül attól, hogy 10 telefonszámot képes csak megjegyezni név nélkül. Amondó vagyok, hogy a Nokia abban az időben simán vitte a pálmát strapabiró, praktikus telefonjaikkal. A 3210 és a 3310 világbajnok volt ezen a téren. Mindent tudott, amit egy mobiltelefonnak tudnia kellett.
A monokróm kijelző a 21. században már majdnemhogy cikivé vált, ezért a szines kijelző kezdett teret hóditani magának. Innentől ment a villogás mind szinek, mind kijelzőméret tekintetében. De mint telefon annyit nem értek már, pláne, hogy néhányuknak panellje tele van ragasztott IC-vel, sőt akadt dolgom sok olyannal, aminek a processzora ragasztott volt. A szóban forgó telefon se volt egy szépségdijas. De nem mindegyik cég forditotta a fejlesztéseit a minőség, és az újitások ellen, nagyon ötletes dolgok születtek innentől.
A 2G kapcsolat gyerekcipős változata már a monokróm korszakban megszületett (GPRS). A Siemens C35 és M55 nagyon jó példák erre. Ez fejlődött, amikor a szines kijelzőkkel ellátott telefonokon megjelent az MMS küldés lehetősége. De persze ezzel az járt, hogy megemeljék a sávszélességet, és súlyos pénzeket kelljen fizetni az ilyen jellegű adatforgalomért. A sávszélesség megemelésével lett a 2,5G megoldva, ezzel a telefon állandó adatkapcsolati üzemmódban van. Bár ez szinte ölte az akkut. A 3G-vel már több Mbit/sec adatforgalomra is képesek vagyunk úgy, mint a videóhivás, vagy a netezés. Létezik ennek is egy fejlesztett formája a 3,5G, a jelenlegi okostelefonok nagy része ezt használja. A negyedik generáció (4G) már többszáz megabites sebességű adatforgalomra is képes.
